Javaslat az intelligens városok és közösségek európai interoperabilitási keretére (EIF4SCC)

A Bizottság (DG DIGIT és DG CONNECT) – elismerve az interoperabilitás fontosságát és az általa a városok összefüggésében támasztott sajátos kihívásokat – Deloitte-t és KU Leven-et nevezte ki az intelligens városok és közösségek európai interoperabilitási keretére vonatkozó javaslatelkészítésére. Bár az e-kormányzattal foglalkozó EBA 2010 óta működik, ez az első alkalom, hogy a kidolgozott koncepciókat és ötleteket a helyi körülményekhez igazították.

Az EBA4SCC célja, hogy fogalommeghatározásokat, elveket, ajánlásokat és gyakorlati alkalmazásokat biztosítson az európai és Európán kívüli városokból és közösségekből származó uniós helyi közigazgatási vezetők számára, valamint egy olyan közös modellt, amely megkönnyíti a nyilvánosságnak a különböző területeken, városokon, régiókon és határokon átívelő szolgáltatásnyújtását.

Forrás: Európai Bizottság

A keretet a korábbi és folyamatban lévő kezdeményezésekre, például az „EU-ban való élet” mozgalomra, a 2017. évi európai interoperabilitási keretre (EIF), a minimális interoperabilitási mechanizmusokra (MIMs Plus) és az uniós finanszírozású kezdeményezések (pl. az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz digitális építőelemei, az intelligens városok piaca, az intelligens városok kihívása, a városfejlesztési menetrend keretében megvalósuló digitális átállási partnerség) és az uniós finanszírozású projektek (szinkronitás,Triangulum stb.) eredményeire építve és azokkal való kiegészítő jelleg feltárásával dolgozták ki.

Miért van szükség a városokra és közösségekre az interoperabilitásra?

Az EBA4SCC célja, hogy általános keretet biztosítson az interoperabilitás valamennyi típusára vonatkozóan, és hogyan járulhat hozzá az intelligens város/közösség fejlesztéséhez. Ez előkészíti az utat ahhoz, hogy a polgároknak és a vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatásokat ne csak egyetlen városban kínálják, hanem városokon, régiókon és határokon átnyúlóan is.

Az intelligens városok és közösségek európai interoperabilitási kerete

Az EBA4SCC három koncepciót foglal magában (interoperabilitás, intelligens város vagy közösség, EBA4SCC), öt elvet (az EU -n belüli megélésről szóló nyilatkozatraépítve) és hét elemet (az interoperabilitás öt eleméből, egy horizontális szintből – integrált szolgáltatásirányítás és az interoperabilitás irányításának alaprétegéből – áll).

Forrás: Európai Bizottság

A kölcsönös átjárhatóság összetevői

Az EIF4SCC-re vonatkozó javaslat az interoperabilitás öt olyan aspektusát azonosította, amelyek a városok és a közösségek szempontjából fontosak. Ezek hasonlóak a 2017. évi európai interoperabilitási keret interoperabilitási „rétegeihez”, kiegészítve a kulturális interoperabilitással. A jelentés példákat mutat be az uniós városokból annak szemléltetésére, hogy ezek hogyan érvényesülnek a gyakorlatban.

• A műszaki interoperabilitás az interfész-előírások, az összekapcsolási szolgáltatások, az adatintegrációs szolgáltatások, az adatmegjelenítés és -csere, valamint a biztonságos kommunikációs protokollok beépítését jelenti. A nyílt műszaki előírásokat ahhoz a konkrét környezethez kell igazítani, amelyben azokat használni fogják. Például a minimális interoperabilitási mechanizmusok (MIMs Plus) és a CEF építőelemei, amelyek közösen elfogadott nyílt szabványokon és nyílt műszaki előírásokon alapulnak, világszerte biztosítják az adatok, rendszerek és szolgáltatások interoperabilitását a városok és szolgáltatók között, és iránymutatásként szolgálhatnak az intelligens városok ökoszisztémájában az interoperabilitással foglalkozók számára.
• A szemantikai interoperabilitás azt jelenti, hogy a kicserélt adatok és információk formátuma és jelentése megmarad és érthető az egyének és szervezetek közötti információcsere során. A szemantikai interoperabilitás szemantikai és szintaktikai szempontokat egyaránt magában foglal. A szemantikai szempont az adatelemek jelentésére és a közöttük lévő kapcsolatra utal, és magában foglalja az adatmodelleket, az ellenőrzött szójegyzékeket és az adatcserét leíró közös kódlistákat. A szintaktikus szempont a kicserélendő információk nyelvtani és formátumbeli pontos formátumára vonatkozik.
• A szervezeti interoperabilitás arra utal, hogy a szervezetek hogyan hangolják össze folyamataikat, felelősségi köreiket és elvárásaikat a közösen megállapított célok elérése érdekében. A szervezeti interoperabilitás a folyamatok dokumentálását, integrálását vagy összehangolását, valamint a releváns információk cseréjét jelenti. A felhasználói közösségnek a megoldások közös létrehozásában való aktív részvétele a szervezeti interoperabilitási elem részét képezi.
• A jogi interoperabilitás azt jelenti, hogy biztosítani kell, hogy a különböző jogi és szabályozási keretek, közbeszerzési szabályok, szakpolitikák és stratégiák alapján működő magánszemélyek és szervezetek – akár állami, akár nem állami szervezetek – együtt tudjanak működni. A szakpolitikáknak, szabályozásoknak és jogszabályoknak lehetővé kell tenniük a szolgáltatások létrehozását a városokon és közösségeken belül és azok között. Egyértelmű megállapodásra kell jutni arról, hogy miként kell kezelni a szakpolitikák, rendeletek és jogszabályok közötti különbségeket, beleértve az új politikák, rendeletek és jogszabályok lehetőségét is. Az adatmegosztást például erősen befolyásolja a jogi interoperabilitás, mivel ehhez adatlicencek kidolgozására és használatára van szükség.
• A kulturális interoperabilitás az egyének és szervezetek által a társadalmi és kulturális különbségek, valamint adott esetben a szervezeti kulturális különbségek figyelembevétele érdekében tett lépésekre utal.
• Az interoperabilitás irányításának alaprétege kulcsfontosságú az interoperabilitás holisztikus megközelítéséhez. Az interoperabilitási keretekre, intézményi rendelkezésekre, szervezeti struktúrákra, szerepekre és felelősségi körökre, szakpolitikákra, megállapodásokra, valamint az interoperabilitás helyi, nemzeti és uniós szintű biztosításának és nyomon követésének egyéb szempontjaira vonatkozó határozatokra vonatkozik. Annak érdekében, hogy az ilyen típusú interoperabilitás megvalósulhasson egy város összetett környezetében, a javaslat tartalmazza az integrált szolgáltatásirányítás koncepcionális modelljét, amelyet a helyi hatóságok a szervezeteiken belüli sajátos struktúrákhoz igazíthatnak.

Az integrált szolgáltatásirányítás koncepcionális modellje egy intelligens városban vagy közösségben (SCC)

Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós helyi közigazgatási vezetők könnyen alkalmazhassák az EIF4SCC-t városukban vagy közösségükben, kidolgozták az integrált szolgáltatásirányítás koncepcionális modelljét. Ez a koncepcionális modell a tevékenységek összehangolásához szükséges irányítási támogatást mutatja be.

A 2017. évi európai interoperabilitási keret utal a szolgáltatások közszolgáltatási jellegére, és megállapítja, hogy az európai közszolgáltatások nyújtása gyakran megköveteli, hogy a közigazgatási szervek együttműködjenek a végfelhasználók igényeinek kielégítése és a közszolgáltatások integrált módon történő nyújtása érdekében. Elismerve azonban a nem közigazgatási szereplők szerepét az intelligens városokkal vagy közösségekkel kapcsolatos szolgáltatások nyújtásában, a „ nyilvánosság” fogalma megszűnik. Mivel az intelligens városok összefüggésében jelentős mennyiségű adat és információ nem a közigazgatás kezében van, az integrált szolgáltatásirányításnak szélesebb körű képet kell alkotnia.

Az integrált szolgáltatásirányítás az irányítási kontextusra utal, és magában foglalja az interoperabilitás valamennyi elemét: kulturális, jogi, szervezeti, szemantikai és technikai. Az ÁSZF-szolgáltatások nyújtása során az interoperabilitás biztosítása a kulturális környezet kialakítása, a jogi eszközök előkészítése, az együttműködési folyamatok megszervezése, az adatok és információk cseréje során folyamatos feladat. Az integrált szolgáltatásirányítás integrált szolgáltatási útvonalat és megosztott munkafolyamatokat eredményez.

A modell hat alapvető elemet tartalmaz:

1. A szolgáltatások felhasználóinak – lakosoknak, látogatóknak, vállalkozásoknak, szervezeteknek és adminisztrátoroknak – aktív szerepet kell játszaniuk az intelligens városi és közösségi szolgáltatások közös létrehozásában. A szolgáltatások felhasználói digitálisan biztosíthatják bevitelüket, ami a számukra kínált szolgáltatások javulásához vezet. Ez a dinamika folyamatos adatcserét feltételez, amely garantálja a biztonságot és a magánélet védelmét.
2. Integrált ÁSZF-szolgáltatások – Integrált ÁSZF-szolgáltatásokat kínálhat a közszféra, vagy a közszféra és a nem állami szektor közötti együttműködés révén. A példák a felhőalapú szolgáltatások fejlesztésétől a szolgáltatások felhasználói számára felhasználóbarát felületet biztosító szolgáltatások fejlesztésén át a helyi digitális ikermodell kialakításáig terjednek. A digitális iker a város vagy közösség digitális másolata, amely lehetővé teszi a szakpolitikai döntések digitális környezetben történő tesztelését. Ezek a szolgáltatások felhasználhatják az újrafelhasználásra rendelkezésre álló építőelemeket. Ilyen építőelemek például az ISA²-megoldások és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) építőelemei, amelyek alapvető képességeket kínálnak, és bármely európai projektben felhasználhatók a digitális közszolgáltatások határokon átnyúló nyújtásának megkönnyítésére. Az ISA² és a CEF építőelemei közé tartoznak például az alapszótárak, az e- aláírás és az e-számlázás.
3. A szolgáltatók – mind az állami, mind a magánszolgáltatók – egy városon vagy közösségen belül különféle szolgáltatásokat nyújtanak a szolgáltatások felhasználói számára. Ezek a gyermekek születésének nyilvántartásba vételétől az utcai fények kezelésének hulladékgyűjtéséig terjednek. A szolgáltatók és a szolgáltatást igénybe vevők közötti interakció az intelligens városok összefüggésében a közös ÁSZF Tanácson belül valósulhat meg. A Tanács összefogja ezeket a szereplőket, és segíthet a szolgáltatási igények azonosításában, végrehajtásuk megtervezésében, a szolgáltatásnyújtás végrehajtásában és az eredmények értékelésében.
4. Adatforrások és -szolgáltatások – A városon belül számos adatforrás létezik, ideértve a közigazgatási adatokat, a tudományos adatokat, a közösségi forrásból származó és statisztikai adatokat, a dolgok internetén keresztül gyűjtött adatokat, a környezeti és városi érzékelők segítségével gyűjtött adatokat, valamint a városban élő emberek által generált adatokat. Az adatok a tulajdonjogtól, a magánélet védelmével és a biztonsággal kapcsolatos megfontolásoktól függően nyíltnak, megosztottnak vagy zártnak minősíthetők. Az adatok megoszthatók az intelligens város vagy közösség állami és nem állami szereplői között a szolgáltatásnyújtás javítása érdekében. A szolgáltatások lehetnek nyitottak, megosztottak vagy lezártak is.  Az Európai Bizottság és a nemzeti, regionális és helyi közigazgatási szervek által kifejlesztett nyílt és megosztott szolgáltatások újrafelhasználás céljából mind a közszférabeli, mind a nem állami szereplők számára elérhetők (például az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz építőelemei). Lehetővé teszik a szolgáltatók számára, hogy integrált szolgáltatásokat nyújtsanak költséghatékony és szabványosított módon, ami nagyobb hatékonyságot eredményez a szolgáltatók számára, és nagyobb felhasználóbarátságot eredményez a szolgáltatás felhasználói számára. Az adatokat és a szolgáltatásokat a köz- és magánszereplők egy közös intelligens város vagy közösségi adatplatform – más néven helyi adatplatform – révén cserélik ki. A városokban rendelkezésre álló és létrehozott valamennyi adat további felhasználásra felkínálható az adatplatformon keresztül, meghatározott újrafelhasználhatósági feltételek mellett. A szolgáltatás felhasználói az adatplatformban is kulcsszerepet játszanak azáltal, hogy a várossal folytatott tevékenységük és a szolgáltatók által kínált szolgáltatások igénybevétele révén adatokat állítanak elő. A magánélet védelme és az adatok biztonsága alapvető fontosságú, és azt az adatplatform megkönnyítheti és ellenőrizheti.
5. A technológia lehetővé teszi az adatok gyűjtését, tárolását, megosztását, frissítését és megőrzését, és lehetőséget teremt újrafelhasználható szolgáltatások kiépítésére. Lehetővé teszi a szolgáltatók számára, hogy szolgáltatásokat hozzanak létre, és lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy aktív szerepet vállaljanak e szolgáltatások létrehozásában. Az SCC összefüggésében releváns technológiák például a mesterséges intelligencia, a nagy adathalmazok, a blokklánc, a felhőalapú számítástechnika, a nagy teljesítményű számítástechnika, a digitális ikermodellek, az adatplatformok, a dolgok internete, a mobilalkalmazások stb.
6. Abiztonság és a magánélet védelme a szolgáltatásnyújtás elsődleges kérdése, és mind a közigazgatásnak, mind a nem állami szereplőknek biztosítaniuk kell, hogy a beépített és beépített biztonság elvét kövessék. A szolgáltatások nem lehetnek kitéve támadásnak, és meg kell felelniük az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó szerződéses és jogi kötelezettségeknek.

A következő lépések

Az Európai Bizottság arra ösztönzi a helyi önkormányzatokat regionális, városi és közösségi szinten, hogy vizsgálják felül az intelligens városok és közösségek európai interoperabilitási keretére irányuló javaslatot (EIF4SCC) és az azt kísérő vizsgálati jelentést, amely részletezi a módszertant, a szakirodalom áttekintését és az érdekelt felek bevonását célzó folyamatot. Az EBA4SCC-re vonatkozó javaslatot a Living-in.EU közösség és más fórumok keretében fogják megvitatni annak érdekében, hogy a felhasználók és az érdekelt felek visszajelzései alapján hivatalos bizottsági dokumentumként elfogadhassák.

További információkért kövessen minket a Twitteren @ConnectCitiesEU