A munkaértekezlet során az intézményi érdekelt felektől ily módon összegyűjtött észrevételek, valamint a nyilvános konzultáció és más konzultációs tevékenységek során kapott visszajelzések beépülnek majd a Bizottság értékelésébe, hatásvizsgálatába és új jogalkotási javaslatába. Ez a jelentés nem képviseli a Bizottság álláspontját a tárgyban, és nem zárja ki a BCRD felülvizsgálati folyamatának végeredményét sem.
Az online munkaértekezleten 23 tagállamból, Norvégiából, Albániából és Szerbiából több mint 100 különböző szintű (nemzeti, regionális, helyi) illetékes hatóság – köztük a BCRD-ben meghatározott feladatokkal megbízottak – képviselője vett részt.
A munkaértekezletet Roberto Viola, a DG CONNECT főigazgatója vitaindító beszédében nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy a Covid19-világjárvány ismét rávilágított arra, hogy a fejlett szélessávú kapcsolat alapvető szolgáltatás, és felszólította a közigazgatás valamennyi szintjét, hogy működjenek együtt a konnektivitási infrastruktúra időben történő kiépítésének biztosítása érdekében valamennyi európai polgár és vállalkozás számára. Viola úr elismeri, hogy a közigazgatás fontos szerepet játszik az elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésében, és felkérte az összes illetékes hatóságot, hogy könnyítsék meg az adminisztratív eljárásokat, biztosítsák a különböző közigazgatási szintek közötti koordinációt, gyorsítsák fel a vitarendezést és könnyítsék meg a közjavakhoz való hozzáférést.
Viola úr hangsúlyozza, hogy a konnektivitás az EU helyreállításának és rezilienciájának kiemelt kezdeményezése. Emlékeztetett arra, hogy a tagállamok jelenleg helyreállítási és rezilienciaépítési terveket dolgoznak ki, és hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak együtt kell működniük e tervek gyakorlati megvalósítása és gyors megvalósítása érdekében. Ezzel összefüggésben Viola úr felkérte a tagállamokat, hogy folytassák az együttműködést a hatékony hálózatkiépítést támogató bevált gyakorlatok azonosítása érdekében, és március végéig állapodjanak meg az összekapcsoltsági eszköztárról.
Viola úr kiemeli, hogy a BCRD felülvizsgálata a digitális konnektivitás javítására irányuló közös uniós erőfeszítések részét képezi, mivel az új jogalkotási eszközre a fejlett és fenntartható elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésének megkönnyítése és ösztönzése érdekében van szükség azáltal, hogy harmonizált intézkedések révén csökkentik a kiépítési költségeket. Végezetül felkéri az összes résztvevőt, hogy aktívan járuljanak hozzá a munkaértekezleten folytatott megbeszélésekhez, és általánosságban járuljanak hozzá a BCRD felülvizsgálatához, valamint működjenek együtt annak biztosítása érdekében, hogy az új eszköz egyszerűsítést és tehercsökkentést eredményezzen, és hogy azt hatékonyan hajtsák végre a helyszínen.
A résztvevők által összegyűjtött főbb nézetek összefoglalása
1. A Covid19-világjárvány okozta válság rávilágított arra, hogy társadalmunk egyre nagyobb mértékben függ a fejlett elektronikus kommunikációs hálózatoktól, amelyeknek központi szerepet kell játszaniuk valamennyi polgár és vállalkozás számára.
2. A helyi hatóságok nagyon fontos szerepet játszanak az elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésének felgyorsításában, és fokozniuk kell a közöttük és más illetékes hatóságokkal való koordinációt. A helyi és regionális önkormányzatok fokozott támogatásban részesülnének (pl. informatikai eszközök, képzési és tájékoztató anyagok, a vitarendezéssel kapcsolatos ismeretek stb.).
3. A felülvizsgált BCRD döntő fontosságú az elektronikus hírközlő hálózatok kiépítése szempontjából. A résztvevők úgy vélik, hogy az irányelv által javasolt egyes szabályok hasznosak, de nem használták ki teljes mértékben a bennük rejlő lehetőségeket, részben számos rendelkezés önkéntes jellege miatt. Ami a fenntarthatóbb elektronikus hírközlő hálózatokat illeti, a hálózatmegosztás és a közös kiépítés hozzájárulhat e célkitűzés eléréséhez.
4. Meg kell erősíteni az egyablakos információs pontok szerepét (pl. georeferencia és más releváns operatív információk, jobb koordináció és átláthatóság, a hozzáférési és költségelvekre vonatkozó iránymutatások, irányítás, digitális eljárások használata révén). Ezenkívül az épületen belüli infrastruktúrára vonatkozó szabványok és iránymutatások kidolgozása elősegítené az épületen belüli hálózatkiépítés előkészítését, és megkönnyítené az épületen belüli infrastruktúrához való hozzáférést.
5. A BCRD felülvizsgálata fontolóra veheti az állami tulajdonban lévő vagy államilag finanszírozott eszközökhöz való hozzáférés megkönnyítését a kiscellákon kívüli hálózati elemek telepítése céljából, valamint az alkalmazott kiépítési technikákkal, például a mikroblokkolással kapcsolatos következetes megközelítéseket.
6. Egyértelműen szükség van az átláthatóság javítására és a vitarendezésre vonatkozó iránymutatások kiadására, többek között az eljárási és technikai szempontokra vonatkozó határozatok és iránymutatások közzététele révén. A vitarendezési testületeknek figyelembe kell venniük azokat a hatásköröket is, amelyekkel a különböző hatóságok rendelkeznek a meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférés tekintetében. A közvetítési gyakorlatoknak köszönhetően javítani lehetne a vitarendezést.
A résztvevők véleménye az átláthatóságról – az egyablakos információs pont (SIP) fejlesztése, a koordinációs szempontok és a nyilvános infrastruktúrákhoz való hozzáférés
Ami a SIP által nyújtandó kulcsfontosságú információkat és funkciókat illeti, a résztvevők kiemelték annak fontosságát, hogy a rendszeresen frissítendő georeferencia-információk is szerepeljenek az SIP által szolgáltatott információk között. Azt is jelezték, hogy hatékony és értékes megoldás lenne, ha a stratégiai innovációs terveket olyan eszközökkel látnák el, amelyek lehetővé teszik a kulcsfontosságú információk automatikus konvertálását, valamint a digitális formátum használatát. Míg egyes résztvevők felhívták a figyelmet arra, hogy a fenntarthatósági tervek a BCRD jelenlegi követelményein túl is szolgáltatnak információkat, például a szabad kapacitásra vonatkozó információkat, néhány résztvevő rámutatott arra, hogy a szabad kapacitás státusza rendkívül dinamikus, és ezért nehezen adható meg pontosan. A résztvevők azt is megjegyezték, hogy a BCRD átláthatóságra vonatkozó egyes rendelkezései nem kötelezőek, így korlátozzák az irányelv hatékonyságát, és összehangoltabb eljárásokat és az illetékes hatóságok közötti jobb koordinációt szorgalmaztak.
Ami a SIP funkcióinak egyetlen szerven belüli esetleges központosítását és az igazgatási koordináció biztosításának módját illeti, a résztvevők hangsúlyozták az információcsere fontosságát egy központosított rendszerben, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy szükség van olyan széles sávú irodákra, amelyek helyi szinten látják el a SIP-funkciókat, ahol ki kell építeni a szükséges ismereteket és adminisztratív kapacitást. A résztvevők azt is elismerték, hogy a nemzeti szélessávú tervek döntő szerepet játszanak az elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésében. Egyes nemzeti szabályozó hatóságok jelezték, hogy amennyiben biztosítják a SIP átláthatóságával kapcsolatos funkciókat, szinergiákat figyeltek meg szabályozási funkcióikkal. Egyes résztvevők azonban inkább azt részesítették előnyben, hogy a felhasználók egyetlen digitális platformon keresztül férjenek hozzá a különböző illetékes hatóságokhoz, ahelyett, hogy egyetlen szervet bíznának meg az összes kapcsolódó feladattal. Egyes regionális hatóságok a regionális fenntarthatósági tervek összevonásának ötletét is javasolták, míg egy nemzeti hatóság iránymutatások, szabványok, eljárások és technikai szempontok révén biztosítaná a koordinációt. Egyes résztvevők azt is jelezték, hogy a gazdasági szereplők a bizalmas kezelésre vonatkozó aggodalomnak adnak hangot az SIP-n keresztül megosztott információk tekintetében.
Ami a SIP-nek az engedélyezéssel kapcsolatos lehetséges jövőbeli szerepét illeti, a résztvevők rámutattak arra, hogy az engedélyezéssel kapcsolatos hatásköröket elsősorban helyi szinten osztják el, míg a stratégiai végrehajtási tervet többnyire nemzeti szinten hajtották végre. Míg egyes résztvevők kifejtették pozitív tapasztalataikat azzal kapcsolatban, hogy a SIP-et egyablakos ügyintézési pontként használják mind az átláthatósággal, mind az engedélyezéssel kapcsolatos feladatok tekintetében, mások azzal érveltek, hogy ez a modell nem minden tagállamban működik könnyen. Egyes résztvevők egy összevont engedély révén osztották meg pozitív eredményeiket azzal kapcsolatban, hogy ugyanazon az érdeklődési területen több engedélyt adtak ki kisebb munkákra. A résztvevők továbbá egyetértettek abban, hogy a harmonizált engedélyezési eljárások és az engedélyek kezelésére szolgáló elektronikus eszközök használata csökkentené mind az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetői, mind az érintett hatóságok adminisztratív terheit. Emellett néhány résztvevő rámutatott a különböző érintett illetékes hatóságok által jelenleg használt vagy fejlesztés alatt álló különböző információtechnológiai rendszerek integrálásának kihívására.
Ami a közigazgatási szervek által ellenőrzött infrastruktúrák bizonyos típusaihoz való hozzáférést illeti (az EEHK 57. cikke mögött meghúzódó logika kiterjesztésével), a résztvevők egyetértettek abban, hogy a BCRD felülvizsgálata során figyelembe kell venni ezt a kérdést, és néhány résztvevő kijelentette, hogy ezt néhány régióban már végrehajtották. Egyes résztvevők olyan uniós iránymutatásokat kértek, amelyek a kis cellákon túl is előmozdítják a hasonló feltételek melletti beruházásokat, míg más résztvevők az arányosság elvének és a jól meghatározott kritériumoknak a tiszteletben tartására szólítottak fel az átfedések elkerülése és a jogbiztonság garantálása érdekében. Néhány résztvevő azt is kérte, hogy tisztázzák az épületek tetejéhez való hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseket, mivel ezek egyes üzemeltetők számára a legérdekesebbek. Néhány résztvevő azt is kérte, hogy alaposan fontolják meg az elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésére alkalmas, államilag finanszírozott/saját tulajdonú eszközök (pl. vészhelyzeti rendszerekhez használt tartóoszlopok) újrafelhasználását. A résztvevők abban is megállapodtak, hogy a nyilvános infrastruktúrához való hozzáférést megkülönböztetésmentes feltételek mellett kell biztosítani. Egyes résztvevők arra is rámutattak, hogy a tervezett építési munkákért felelős szervezetek proaktívan támogathatnák vagy megkövetelhetnék az elektronikus hírközlő hálózatok számára alkalmas, tartalék fizikai infrastruktúra kiépítését, mivel ez megkönnyítené az érdekelt üzemeltetők számára az ilyen infrastruktúrához való további hozzáférést és hozzáférést.
A résztvevők véleménye a hatékonyabb és átláthatóbb vitarendezésről és a jobb jogérvényesítésről
Ami a vitarendezési eljárások egyszerűsítésének és hatékonyabbá tételének módjait illeti, a résztvevők jelezték, hogy egyértelműbb, egyszerűbb és átláthatóbb eljárásokra van szükség, amelyek igazodnak a nemzeti körülményekhez. Néhány résztvevő rámutatott arra, hogy az engedély iránti kérelem formanyomtatványának közzététele célirányosabbá tenné a kérelmet, és segítene elkerülni bizonyos vitákat. Még inkább hasznos lenne egy rövid közvetítési eljárás, és a piaci szereplők által kötött megállapodásoknak a vitarendezési testületekkel való megosztása, valamint a DSB végleges határozatainak közzététele segítene abban, hogy széles körű képet kapjunk a piac helyzetéről. Néhány résztvevő egyértelműbb bizonyítási terhet kért a vitarendezésben részt vevő felekre, ami hozzájárulna az eljárás hatékonyságának javításához. Végezetül a résztvevők felismerték, hogy az önkormányzatoknak megfelelő képzésben kell részesülniük, hogy technikai szakértelmet és ismereteket szerezzenek az őket érintő vitákról.
Ami a vitarendezésre (pl. eljárási szempontok, árképzés stb.) vonatkozó iránymutatásokat illeti, egyes résztvevők egyetértettek abban, hogy ezek hozzáadott értéket képviselnek, különösen az olyan szempontok átláthatóságának növelése tekintetében, mint az árképzés és a telepítés koordinációja, és nemzeti szintű fejlesztésükre szólítottak fel. Egyes résztvevők arról számoltak be, hogy egyes tagállamok már közzétettek ilyen iránymutatásokat, míg mások szakértői csoportokat hoztak létre ilyen iránymutatások kidolgozására, például az infrastruktúra megosztására vonatkozóan. Bár valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy az iránymutatások segítenék a szolgáltatókat jogaik jobb megértésében és védelmében, egyes résztvevők úgy vélték, hogy az árképzést illetően elegendő lehet a korábbi határozatok közzététele, rámutatva arra, hogy a vitarendezési testületek valamilyen módon iránymutatást nyújtanak egyéni döntéseikben. Míg egyes résztvevők kifejtették, hogy egyes tagállamok közzétettek bizonyos elveket az infrastruktúra megosztására, valamint az építési költségek méltányosságára és észszerűségére vonatkozóan, a vélemények a kötelező megközelítéstől az önkéntes megközelítésig terjedtek.
Ami az épületen belüli infrastruktúrához való hozzáférés feltételeire és áraira vonatkozó szabályok megállapításával járó potenciális előnyöket illeti, a résztvevők úgy vélték, hogy az épülettulajdonosokat a hálózatüzemeltetőkkel azonos kötelezettségek terhelik, és megállapodtak az átlátható árképzési módszertan előnyeiben. A résztvevők továbbá úgy vélték, hogy az eljárások és a technikai szempontok egységesítése fontos lenne az ilyen rendelkezések hatékonyságának biztosításához. Néhány résztvevő a jövőbeli épületen belüli infrastruktúrára vonatkozó kötelezettségvállalások szintjének és az átláthatóságnak a növelését is szorgalmazta, figyelembe véve az önkormányzatok autonómiáját. Néhány résztvevő rámutatott továbbá arra, hogy az új épületekben az épületen belüli infrastruktúrához való hozzáférés ára eltér a régi épületekhez képest. Végezetül egyes résztvevők úgy vélték, hogy az épületen belüli infrastruktúrához való nyílt és megkülönböztetésmentes hozzáférés biztosítására vonatkozó kötelezettségnek már jól ismertnek kell lennie a tagállamokban, de kérték, hogy tisztázzák az épületek tetőszerkezeteihez való hozzáférés feltételeit, különösen a tartóoszlopok és antennák telepítése tekintetében.
Ami az esetleges megerősített végrehajtási eljárásokat illeti, míg egyes résztvevők elmagyarázták országuk jelenlegi végrehajtási rendszereit, a résztvevők azon az állásponton voltak, hogy a szankciókat kell végső megoldásnak tekinteni. Egyes résztvevők azonban elhatározták, hogy szankciókat alkalmaznak, különösen az átláthatósággal kapcsolatos kötelezettségek be nem tartása esetén. Néhány résztvevő tisztázta, hogy országukban egyes végrehajtási eljárásokat a BCRD rendelkezései helyett a jelentős piaci erőről szóló rendelet alapján folytattak le. Egyes résztvevők arra is rámutattak, hogy fontos lenne a hatóságok közötti interakció, mivel az állami infrastruktúrához való hozzáférés (beleértve az árat is) kapcsolódhat a köztulajdonban lévő adókkal/díjakkal kapcsolatos jogszabályokhoz vagy a helyi hatóságok előjogaihoz.