Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv általános elvei

Technológiai semlegesség

Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv (AVMSD) az audiovizuális tartalommal rendelkező valamennyi szolgáltatásra kiterjed, függetlenül a tartalom szolgáltatásához használt technológiától. A szabályok attól függetlenül érvényesek, hogy Ön híreket vagy más audiovizuális tartalmat néz-e a TV-n, az interneten, a kábelen vagy a mobileszközén. Figyelembe véve a választék mértékét és a szolgáltatások feletti felhasználói ellenőrzést, az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv különbséget tesz a lineáris (televíziós adások) és a nem lineáris (lekérhető) szolgáltatások között.

Fokozatos szabályozás

A hagyományos televíziós csatornák és a lekérhető szolgáltatások közötti különbségtétel képezi a kétszintű szabályozási megközelítés alapját. Az irányelv elismeri az összes audiovizuális médiaszolgáltatásra alkalmazandó alapvető társadalmi értékeket. Ugyanakkor enyhébb szabályozást biztosít a lekérhető szolgáltatások számára, ahol a felhasználók aktívabb szerepet játszanak a tartalom és a megtekintés idejének meghatározásában.

Valamennyi audiovizuális médiaszolgáltatásnak tiszteletben kell tartania a kötelezettségek alapvető szintjét a következő területeken:

• a médiaszolgáltatók azonosítása
• a gyűlöletre uszítás tilalma
• akadálymentesség a fogyatékossággal élő személyek számára
• A kereskedelmi közleményekre vonatkozó minőségi követelmények
• szponzorálás
• termékmegjelenítés

A televíziós műsorszolgáltatásra vonatkozóan a reklámok és a kiskorúak védelme terén szigorúbb szabályokat irányoztak elő a társadalomra gyakorolt hatásuk miatt.

Hatály

Audiovizuális médiaszolgáltatások

Audiovizuális médiaszolgáltatások:

• televíziós műsorszolgáltatás;
• a nézők által elektronikus hírközlő hálózaton (jellemzően csatlakoztatott televíziókészülékeken, mobileszközökön vagy az interneten) a választásuk szerinti időpontban történő megtekintésre kiválasztott („lekérhető”) tartalom;
• audiovizuális reklám.

Pontosabban az ilyen tartalmakat a következők biztosítják:

• kereskedelmi, azaz nem magánszemélyek honlapjain;
• a nagyközönség számára, azaz nem foglalja magában a magánlevelezés semmilyen formáját;
• műsorként, kivéve a kiegészítő audiovizuális elemeket, például grafikus elemeket vagy rövid reklámokat tartalmazó weboldalakat;
• a médiaszolgáltató szerkesztői felelőssége alatt – azaz ők ellenőrzik a műsorszámok kiválasztását és szervezését.

Televíziós műsorszolgáltatás – lineáris szolgáltatások

A médiaszolgáltató által ütemezett időpontban nyújtott műsorszámok, amelyeket a nézők egyidejűleg néznek.

Az irányelv kizárólag a televíziós műsorszolgáltatásra vonatkozó szabályai:

• kiemelt jelentőségű események és rövid híradás (V. fejezet)
• az európai televíziós műsorok promóciójára és terjesztésére vonatkozó kvóták (VI. fejezet)
• a televíziós reklámra és a televíziós vásárlásra vonatkozó határidők (VII. fejezet)
• a kiskorúak védelmére vonatkozó szigorúbb szabályok (VIII. fejezet)
• válaszadási jog (IX. fejezet)

Lekérhető szolgáltatások – nem lineáris szolgáltatások

A műsorok közül a médiaszolgáltató által kínált katalógusból válogatva a felhasználók saját kényelmeik szerint tekinthetik meg a műsorokat.

Az irányelv azon szabályai, amelyek csak a lekérhető szolgáltatásokra vonatkoznak (IV. fejezet):

• a kiskorúak védelme (12. cikk)
• az európai alkotások általános népszerűsítése és terjesztése (13. cikk)

Közös szabályok

Az irányelv a következő szabályokat tartalmazza, amelyek mind a televíziós műsorszolgáltatásra, mind a lekérhető tartalomra vonatkoznak:

• az együttszabályozás és az önszabályozási rendszerek ösztönzése (4. cikk (7) bekezdés)
• a médiaszolgáltató azonosítása (5. cikk)
• gyűlöletkeltés (6. cikk)
• akadálymentesség a fogyatékossággal élő személyek számára (7. cikk)
• filmalkotások közvetítése (8. cikk)
• az audiovizuális kereskedelmi közleményekre vonatkozó követelmények (9. cikk)
• szponzorálás (10. cikk)
• termékmegjelenítés (11. cikk)

A vétel és a vétel szabadsága; továbbközvetítés

Az uniós kormányok nem korlátozhatják, hogy az emberek milyen műsorokat foghatnak, illetve hogy a külföldi műsorszolgáltatók milyen műsorokat sugározhatnak tovább az országukban, ha a műsorok megfelelnek az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló uniós irányelvnek abban az országban, ahonnan származnak. Az olyan országok közötti viták esetén, ahol a szabályok kijátszására kerül sor, az irányelv kétlépcsős eljárást tartalmaz.

Az uniós kormányok korlátozhatják bizonyos tartalmak – például a gyűlöletre uszítás – fogadását, amelyek származási országukban nem tilthatók be, de sértik a helyi jogszabályokat.

A korlátozásokat először a Bizottságnak kell jóváhagynia egy meghatározott eljárást követően, és azok csak kivételes körülmények között megengedettek.

• televíziós műsorszolgáltatás esetében (3. cikk (2)–(3) bekezdés) az emberi méltóság (gyűlöletkeltés) vagy a gyermekek (pl. pornográfia, indokolatlan erőszak) nyilvánvaló és súlyos megsértésének kell fennállnia.
• a lekérhető tartalmak esetében (3. cikk (4)–(6) bekezdés) a korlátozások akkor is indokoltak, ha súlyos kockázatot jelentenek a közrend, az egészség vagy a biztonság egyéb szempontjaira vagy a fogyasztókra nézve.

A korlátozásoknak arányosnak kell lenniük, és azokat csak a fogadó országban kell alkalmazni. A tartalom származási országát előzetesen értesíteni kell.

Az irányelv kétlépcsős vitarendezési eljárást tartalmaz a szigorúbb szabályok megkerülése esetén az országok között felmerülő viták rendezésére:

Nem kötelező erejű kérelem

Ha egy ország teljes egészében vagy nagyrészt kifogásolja a külföldi televíziós műsorszolgáltatás tartalmát, felkérheti a műsorszolgáltatás származási országának hatóságait, hogy nem kötelező erejű kérelmet bocsássanak ki a műsorszolgáltató számára a célország szabályainak betartására. Egy ország „célzottságát” többek között a következő tényezők határozzák meg: a hirdetési vagy előfizetési bevételek eredete, a fő nyelv, a célzott hirdetések stb.

Kötelező érvényű korlátozások

Ha a műsorszolgáltató megkerüli a kifogást emelő ország szabályait, az ottani hatóságok a Bizottság előzetes jóváhagyásával kötelező erejű korlátozásokat vezethetnek be, feltéve, hogy az intézkedések kizárólag a kijátszásra adott válaszok. A kötelező erejű intézkedések közé tartozhat a továbbközvetítés (kábeles, földfelszíni, IPTV), a műsorok vagy műsorok reklámozásának, a (saját joghatóság alatt álló) helyi vállalatok reklámozásának, a nyomtatott vagy elektronikus műsorújságokban való közzétételnek vagy a fizetős televíziós előfizetések/intelligens kártyák értékesítésének tilalma.

Szigorúbb szabályok

A tagállamok szabadon alkalmazhatnak részletesebb vagy szigorúbb szabályokat az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv által összehangolt területeken a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatókra, feltéve, hogy ezek a szabályok összhangban vannak az uniós jog általános elveivel.

A tagállamok például részletesebb vagy szigorúbb szabályokat is megállapíthatnak a televíziós reklámokra vonatkozóan. E szabályoknak azonban összhangban kell lenniük az uniós joggal, és nem alkalmazhatók a más tagállamokból származó műsorok továbbközvetítésére.

A tagállamok a televíziós reklámokra vonatkozóan részletesebb vagy szigorúbb szabályokat is fenntarthatnak vagy meghatározhatnak annak érdekében, hogy biztosítsák a televíziónézők érdekeinek teljes körű és megfelelő védelmét. Bizonyos körülmények között eltérő feltételeket állapíthatnak meg a joghatóságuk alá tartozó televíziós műsorszolgáltatók számára.

Átláthatósági követelmények

Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv kötelezi a tagállamokat annak biztosítására, hogy a felhasználók bármikor könnyen és közvetlenül hozzáférjenek a médiaszolgáltatóra vonatkozó információkhoz. A szolgáltatás igénybe vevőinek hozzáféréssel kell rendelkezniük a szolgáltató nevéhez és címéhez, beleértve annak elektronikus címét vagy honlapját, valamint az illetékes szabályozó vagy felügyeleti hatóságot.

Joghatóság

Az egyes uniós országok hatóságainak biztosítaniuk kell, hogy az onnan származó valamennyi audiovizuális médiaszolgáltatás megfeleljen az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet hatályba léptető saját nemzeti szabályoknak. A rendszer azt is biztosítja, hogy az irányelv hatálya alá tartozzanak azok a műsorszolgáltatók is, amelyek hatást gyakorolnak az uniós közönségre, még akkor is, ha nem az EU-ban telepedtek le. Az uniós hatóságok a hatáskörüket a területükön található up-linkek vagy műholdas kapacitások használata révén gyakorolhatják.

Származási ország elve

A szolgáltatóknak csak egy tagállam szabályait kell betartaniuk, nem pedig több országban, ami egyszerűbbé teszi a dolgokat a szolgáltatók számára, különösen azok számára, akik határokon átnyúló üzleti tevékenységet kívánnak folytatni.

Ha bármely uniós ország az irányelvnél szigorúbb nemzeti szabályokat fogad el, ahogy azt szabadon megtehetik, ezek csak az adott joghatóságban működő szolgáltatókra alkalmazhatók.

Hogyan döntenek a joghatóságról?

A kettős joghatóság vagy a joghatóság hiányának elkerülése érdekében az irányelv alkalmazásában minden médiaszolgáltató egy és csak egy uniós ország joghatósága alá tartozik.

Ez elsősorban attól függ, hogy hol található a központi igazgatásuk, és hol hozzák meg a tartalom programozására vagy kiválasztására vonatkozó vezetői döntéseket. A további kritériumok közé tartozik a munkaerő helye és bármely műholdas felmenő összeköttetés, valamint az ország műholdas kapacitásának felhasználása.