Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv – általános elvek

Technológiai semlegesség

Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv minden audiovizuális tartalommal rendelkező szolgáltatásra kiterjed, függetlenül a tartalom szolgáltatásához használt technológiától. A szabályok attól függetlenül érvényesek, hogy híreket vagy más audiovizuális tartalmat néz-e a TV-n, az interneten, a kábelen vagy a mobileszközön. Figyelembe véve a szolgáltatások választékának és felhasználói ellenőrzésének mértékét, az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv különbséget tesz a lineáris (televíziós műsorszolgáltatások) és a nem lineáris (lekérhető) szolgáltatások között.

Fokozatos szabályozás

A hagyományos televíziós csatornák és a lekérhető szolgáltatások közötti különbségtétel a kétszintű szabályozási megközelítés alapja. Az irányelv elismeri az összes audiovizuális médiaszolgáltatásra alkalmazandó alapvető társadalmi értékeket. Ugyanakkor enyhébb szabályozást biztosít a lekérhető szolgáltatások számára, ahol a felhasználók aktívabb szerepet játszanak a tartalom és a megtekintés időpontjának meghatározásában.

Valamennyi audiovizuális médiaszolgáltatásnak tiszteletben kell tartania a kötelezettségek alapvető szintjét a következő területeken:

• médiaszolgáltatók azonosítása
• a gyűlöletkeltés tilalma
• akadálymentesség a fogyatékossággal élők számára
• a kereskedelmi közleményekre vonatkozó minőségi követelmények
• szponzorálás
• termékmegjelenítés

A televíziós műsorszolgáltatásra szigorúbb szabályok vonatkoznak a reklámozás és a kiskorúak védelme terén, tekintettel a társadalomra gyakorolt hatásukra.

Hatály

Audiovizuális médiaszolgáltatások

Az audiovizuális médiaszolgáltatások a következők:

• televíziós műsorszolgáltatás;
• a nézők által egy elektronikus hírközlő hálózaton (jellemzően csatlakoztatott televíziókészülékeken, mobileszközökön vagy az interneten) keresztül kiválasztott tartalom, amelyet a választásuk szerinti időpontban nézhetnek;
• audiovizuális reklám.

Pontosabban, az ilyen tartalom biztosított:

• kereskedelmi célból, azaz nem magánszemélyek weboldalain;
• a nyilvánosság számára, azaz nem beleértve a magánlevelezés semmilyen formáját;
• műsorszámként, kivéve a kiegészítő audiovizuális elemeket, például grafikai elemeket vagy rövid reklámokat tartalmazó weboldalakat;
• médiaszolgáltató szerkesztői felelőssége alatt – azaz ők ellenőrzik a műsorok kiválasztását és szervezését.

Televíziós műsorszolgáltatás – lineáris szolgáltatások

A médiaszolgáltató által ütemezett időpontban biztosított műsorszámok, amelyeket a nézők egyidejűleg néznek.

Az irányelv azon szabályai, amelyek csak a televíziós műsorszolgáltatásra vonatkoznak:

• kiemelten fontos események és rövid híradások (V. fejezet)
• az európai televíziós műsorok promóciójára és terjesztésére vonatkozó kvóták (VI. fejezet)
• a televíziós reklámra és a televíziós vásárlásra vonatkozó határidők (VII. fejezet)
• a kiskorúak védelmére vonatkozó szigorúbb szabályok (VIII. fejezet)
• válaszadás joga (IX. fejezet)

Lekérhető szolgáltatások – nem lineáris szolgáltatások

A műsorok felhasználói a médiaszolgáltató által kínált katalógusból választhatnak, hogy saját kényelmük szerint nézhessék meg azokat.

Az irányelv kizárólag a lekérhető szolgáltatásokra vonatkozó szabályai (IV. fejezet):

• a kiskorúak védelme (12. cikk)
• az európai alkotások általános népszerűsítése és terjesztése (13. cikk)

Közös szabályok

Az irányelv a következő szabályokat tartalmazza, amelyek mind a televíziós műsorszolgáltatásra, mind a lekérhető tartalomra vonatkoznak:

• a társszabályozási és önszabályozási rendszerek ösztönzése (4. cikk (7) bekezdés)
• a médiaszolgáltató azonosítása (5. cikk)
• gyűlöletkeltés (6. cikk)
• akadálymentesség a fogyatékossággal élő személyek számára (7. cikk)
• filmművészeti alkotások közvetítése (8. cikk)
• az audiovizuális kereskedelmi közleményekre vonatkozó követelmények (9. cikk)
• szponzorálás (10. cikk)
• termékmegjelenítés (11. cikk)

A vétel szabadsága & továbbközvetítés

Az uniós kormányok nem korlátozhatják, hogy az emberek milyen műsorokat vehessenek, illetve hogy a külföldi műsorszolgáltatók milyen műsorokat közvetíthetnek tovább országukban, ha a műsorok megfelelnek az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló uniós irányelvnek abban az országban, ahonnan származnak. Az olyan országok közötti viták esetében, ahol a szabályok kijátszására kerül sor, az irányelv kétlépcsős eljárást tartalmaz.

Az uniós kormányok korlátozhatják bizonyos tartalmak – például a gyűlöletkeltés – fogadását, amelyek származási országukban nem tilthatók be, de sértik a helyi jogszabályokat.

Minden korlátozást először a Bizottságnak kell jóváhagynia egy meghatározott eljárást követően, és azok csak kivételes körülmények között megengedettek.

• a televíziós műsorszolgáltatás esetében (3. cikk (2)–(3) bekezdés) az emberi méltóságot (gyűlöletre uszítás) vagy a gyermekeket (pl. pornográfia, indokolatlan erőszak) nyilvánvalóan és súlyosan megsértik.
• a lekérhető tartalom (3. cikk (4)–(6) bekezdés) esetében a korlátozások akkor is indokoltak, ha súlyos kockázatot jelentenek a közrend, az egészség vagy a biztonság más vonatkozásaira vagy a fogyasztókra nézve.

A korlátozásoknak arányosaknak kell lenniük, és azokat csak a befogadó országban kell alkalmazni. A tartalom származási országát előzetesen értesíteni kell.

Az irányelv kétlépcsős vitarendezési eljárást tartalmaz az országok közötti vitákra a szigorúbb szabályok megkerülése esetén:

Nem kötelező erejű kérelem

Ha egy ország teljes egészében vagy nagyrészt a külföldi televíziós műsorszolgáltatást ellenzi, felkérheti a műsorszolgáltatás származási országának hatóságait, hogy adjanak ki nem kötelező erejű kérelmet a műsorszolgáltató számára a célország szabályainak betartására. Az ország „célzottságát” meghatározó tényezők közé tartoznak a következők: a hirdetési vagy előfizetési bevételek eredete, a fő nyelv, a célzott hirdetések stb.

Kötelező érvényű korlátozások

Ha a műsorszolgáltató megkerüli a kifogást emelő ország szabályait, az ottani hatóságok a Bizottság előzetes jóváhagyásával kötelező erejű korlátozásokat vezethetnek be, feltéve, hogy az intézkedések kizárólag a kijátszásra adott válaszként szolgálnak. A kötelező erejű intézkedések magukban foglalhatják a továbbközvetítés (kábel, földfelszíni, IPTV) tilalmát, a műsorok vagy műsorok reklámozását, a helyi (saját joghatóság alá tartozó) vállalatok reklámozását, a nyomtatott vagy elektronikus műsorkalauzokban való közzétételt vagy a fizetős televíziós szolgáltatások előfizetéseinek/intelligens kártyáinak értékesítését.

Szigorúbb szabályok

A tagállamok szabadon alkalmazhatnak részletesebb vagy szigorúbb szabályokat az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv által koordinált területeken a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatókra, feltéve, hogy ezek a szabályok összhangban vannak az uniós jog általános elveivel.

A tagállamok például részletesebb vagy szigorúbb szabályokat állapíthatnak meg a televíziós reklámra vonatkozóan. Ezeknek a szabályoknak azonban összhangban kell lenniük az uniós joggal, és nem alkalmazhatók a más tagállamokból származó műsorok továbbközvetítésére.

A tagállamok a televíziós reklámra vonatkozóan részletesebb vagy szigorúbb szabályokat is fenntarthatnak vagy megállapíthatnak annak érdekében, hogy biztosítsák a televíziónézők érdekeinek teljes körű és megfelelő védelmét. Bizonyos körülmények között eltérő feltételeket állapíthatnak meg a joghatóságuk alá tartozó televíziós műsorszolgáltatók számára.

Átláthatósági követelmények

Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv kötelezi a tagállamokat annak biztosítására, hogy a felhasználók bármikor könnyen és közvetlenül hozzáférjenek a médiaszolgáltatóra vonatkozó információkhoz. A szolgáltatás felhasználóinak hozzáféréssel kell rendelkezniük a szolgáltató nevéhez és címéhez, beleértve annak elektronikus címét vagy honlapját, valamint az illetékes szabályozó vagy felügyeleti hatósághoz.

Joghatóság

Az egyes uniós országok hatóságainak biztosítaniuk kell, hogy az onnan származó valamennyi audiovizuális médiaszolgáltatás megfeleljen az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet hatályba léptető saját nemzeti szabályainak. A rendszer azt is biztosítja, hogy az uniós közönségre hatást gyakorló műsorszolgáltatók akkor is az irányelv hatálya alá tartozzanak, ha nem az EU-ban telepedtek le. Az uniós hatóságok a területükön található felmenő összeköttetéseken keresztül vagy műholdas kapacitás felhasználásával gyakorolhatják a villamos energiát.

A származási ország elve

A szolgáltatóknak csak egy tagállam szabályait kell betartaniuk, nem pedig több országban – ami egyszerűbbé teszi a dolgokat a szolgáltatók számára, különösen azok számára, akik határokon átnyúló üzleti tevékenységet kívánnak folytatni.

Ha bármely uniós ország az irányelvnél szigorúbb nemzeti szabályokat fogad el, mivel ezt szabadon megteheti, ezek csak az adott joghatóság alá tartozó szolgáltatókra alkalmazhatók.

Hogyan döntenek a joghatóságról?

A kettős joghatóság vagy a joghatóság hiányának elkerülése érdekében az irányelv alkalmazásában minden médiaszolgáltató egy és csak egy uniós ország joghatósága alá tartozik.

Ez elsősorban attól függ, hogy hol található a központi igazgatásuk, és hol hozzák meg a programozással vagy a tartalom kiválasztásával kapcsolatos irányítási döntéseket. A további kritériumok közé tartozik a munkaerő helye és az esetleges műholdas felmenő kapcsolat, valamint az ország műholdas kapacitásának felhasználása.