Elektronikus azonosítás – eID

Az elektronikus azonosítás (eID) kulcsfontosságú elem a digitális tranzakciók biztonságának és védelmének biztosításában. Digitális személyazonossági igazolásként szolgál, lehetővé téve az egyének számára az online szolgáltatásokhoz való hozzáférést, az elektronikus tranzakciók lebonyolítását és a magasabb szintű bizalommal rendelkező kormányzati platformokkal való interakciót. Az elektronikus azonosítási rendszer ellenőrzi a személy személyazonosságát, biztosítva, hogy a szolgáltatásokat a jogos egyénnek nyújtsák, különösen az olyan érzékeny területeken, mint a banki szolgáltatások. A kihívást egy olyan rendszer létrehozása jelenti, amely zökkenőmentesen működik a határokon és az iparágakon keresztül. 

2014 előtt a közös jogalap hiánya megakadályozta az uniós országokat abban, hogy elismerjék és elfogadják a más uniós országokban kibocsátott elektronikus azonosítási rendszereket. A nemzeti rendszerek határokon átnyúló elégtelen interoperabilitása szintén megakadályozta a polgárokat és a vállalkozásokat abban, hogy teljes mértékben kihasználják a digitális EU előnyeit. A 2014-benbevezetett elektronikus azonosításról, hitelesítésről és bizalmi szolgáltatásokról (eIDAS) szóló rendeletlehetővé tette a nemzeti elektronikus azonosítók használatát az uniós határokon átnyúló online közszolgáltatások esetében. Az eIDAS-rendelet, amely az EU-n belüli, határokon átnyúló elektronikus azonosítás, hitelesítés és weboldal-tanúsítás alapját képezi, mérföldkő volt a kiszámítható szabályozási környezet megteremtése felé. Mostanra az európaiak több mint 90%-a élvezheti a jelenlegi rendszer előnyeit. A Bizottság emellett számos nyílt ésújrafelhasználható digitális megoldást tart fenn ésbiztosít, amelyek biztosítják a személyazonossággal kapcsolatos digitális szolgáltatások (eDelivery, eSignature, eID) teljes interoperabilitását. A felhasználás azonban alacsony, használata nehézkes, és az üzleti ügyek, különösen a magánszektorban, korlátozottak. A digitális szolgáltatások bővülésével és a magánélet védelmével kapcsolatos aggályok növekedésével nyilvánvalóvá vált, hogy a rendeletet aktualizálni kell annak érdekében, hogy lépést tartson a változó digitális környezettel és a felmerülő adatvédelmi fenyegetésekkel.

E változásokra reagálva az Európai Bizottság 2021-ben módosításokat javasolt a 2014. évi eIDAS-rendelethez. Az európai digitális személyazonosságrólszóló 2024. évi rendelettel bevezetett uniós digitális személyiadat-tárca hangsúlyozza az egyének azon jogát, hogy fenntartsák a digitális személyazonosságuk feletti ellenőrzést. Az uniós digitális személyiadat-tárca olyan eszköz, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy biztonságosan és privát módon kezeljék digitális személyazonosságukat, miközben áthaladnak az EU-n, igazodva az EU digitális jogokról szóló nyilatkozatához, és amelynek célja a digitális évtized szakpolitikai program azon célkitűzésének elérése, hogy 2030-ig egyetemes hozzáférést biztosítsanak a digitális személyazonosítókhoz.

A Bizottság a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó digitális iránytűrőlszóló közleményében számos célt és mérföldkövet határozott meg az elektronikus azonosításra vonatkozóan:  A digitális évtized megvalósításának európai módja. 2030-ra például minden kulcsfontosságú közszolgáltatásnak online elérhetőnek kell lennie, minden polgár hozzáférhet az elektronikus egészségügyi dokumentációhoz, és a polgárok 100%-a hozzáférhet a biztonságos elektronikus azonosításhoz, ami azt jelenti, hogy Unió-szerte elismerik őket, lehetővé téve számukra, hogy teljes körű ellenőrzést gyakoroljanak a személyazonosító ügyletek és a megosztott személyes adatok felett. A digitális tárcaprototípus kísérleti végrehajtásamár most is lehetővé teszi az európai digitális személyazonossági keret kidolgozását, végrehajtását és bővítését. A cél technikai referenciák, szabványok, alkotóelemek és megoldások beszerzése, beleértve egy alkalmazást is, hogy az uniós digitális személyiadat-tárcát elérhetővé lehessen tenni az uniós országok számára.