Széles sávú internet: Befektetési modellek

Közvetlen befektetési modell: a közüzemi önkormányzati hálózati modell (publikus DBO)

Ebben a modellben a hatóság széles sávú hálózatot épít a településen, megyében vagy régióban (a DBO tervezése, építése és üzemeltetése). A telepítést a hatóság működteti és közvetlenül ellenőrzi. Ennek érdekében egy újonnan alapított vállalat vagy egy meglévő közüzemen belüli dedikált divízió közvetlenül vagy szabványos beszerzés útján telepíti a hálózatot a piacra. A hatóság fenntartja a hálózat tulajdonjogát, és működteti és karbantartja a hálózatot. Ezt követően a hálózatot általában valamennyi piaci szereplő rendelkezésére bocsátják (nyílt hozzáférésű hálózat). A közigazgatási szervnek vagy a különleges célú társaságnak jelentős szerepvállalásra van szüksége, és viseli a működés valamennyi pénzügyi kockázatát, ugyanakkor teljes mértékben ellenőrzi a hálózat tervezését és használatát.

Koncessziós modell: a magántulajdonban lévő önkormányzati hálózat modellje

Ebben a modellben a hatóság a településen, megyében vagy régióban széles sávú hálózat kiépítését és üzemeltetését olyan magánszereplőtől (más néven állami kiszervezési vagy koncessziós modelltől) szerzi be, amely a hálózat hosszú, jellemzően húsz-harminc éves üzemeltetésére vonatkozó koncessziót kap.

A szerződött magánvállalkozás általában nyílt, üzemeltetősemleges hálózatot épít ki, amelyen keresztül a konkurens szolgáltatók valamennyi végfelhasználó számára nyújthatják szolgáltatásaikat. A hatóság a passzív infrastruktúra tulajdonjogát tartja fenn. Hálózattulajdonosként a hatóság nagy hatással van a tervezési és szolgáltatásnyújtási folyamatra.

Annak érdekében, hogy valamennyi szolgáltató számára tisztességes és megkülönböztetésmentes feltételeket lehessen biztosítani, a hálózatot kiépítő és üzemeltető magáncég ideális esetben nem nyújthat saját szolgáltatásokat. Ez azonban nem mindig így van, elsősorban az üzemeltetősemleges hálózati szolgáltatók és egyes tagállamokban a független szolgáltatók szűkössége, valamint e lehetőség alacsony ismertsége miatt.

A szerződött vállalkozás vállalja a befektetést, és vállalja az összes bevételt, valamint az üzleti kockázatokat a teljes szerződéses időszakra. A szerződés végén a hálózati infrastruktúra a hatóságnál marad, amely ezt követően dönthet úgy, hogy meghosszabbítja a szerződést, szerződést ír alá egy másik társasággal, vagy akár teljesen megváltoztatja annak részvételét, és elfogad egy államilag működtetett önkormányzati hálózati modellt.

Közösségi támogatási modell

Ebben a modellben a szélessávú beruházást a helyi lakosok magánkezdeményezéseként hajtják végre (alulról felfelé irányuló megközelítés). Az ilyen projektek általában nagyon sikeresek voltak a végfelhasználók körében a felhasználási arány növelésében és a pénzügyileg fenntartható esetek kialakításában. A verseny mértéke változik a nyílt hálózati üzleti modellt alkalmazó projektek között, amelyek jó szintű versenyt mutatnak a vertikálisan integrált üzemeltetőként eljáró vagy egy üzemeltetőtől több éven keresztül szolgáltatásokat beszerző projektek között.

A hatóság támogathatja a társfinanszírozást és az úthasználati jog biztosítását, szabályozását és összehangolását más infrastruktúra-kiépítésekkel, valamint a közinfrastruktúrához és a jelenléti pontokhoz való hozzáférést a backhaul kapcsolatok biztosítása érdekében. A hatóságok abban is segíthetnek, hogy tisztességes feltételeket teremtsenek az infrastruktúrához hozzáférni kívánó valamennyi gazdasági szereplő számára.

Üzemeltetői támogatási modell (gap-finanszírozás vagy magán DBO)

Ebben a modellben a hatóság nem vesz részt közvetlenül a régió szélessávú kiépítési projektjeiben, hanem egy piaci szereplőt támogat saját infrastruktúrájának fejlesztése érdekében. Az inkumbens távközlési szolgáltatók és a nagy alternatív szolgáltatók általában birtokolják a passzív infrastruktúrát, az aktív berendezéseket, és vertikálisan integrált modellben kínálnak szolgáltatásokat a végfelhasználóknak.

A hatóság finanszírozza a kereskedelmi szempontból életképes és a hatóság által elérni kívánt lefedettség közötti szakadékot. A finanszírozást egy vagy több magánszereplőnek nyújtott támogatásként nyújtják.

E modell előnyei a viszonylag egyszerű szerződéses megállapodások, a viszonylag gyors bevezetés lehetősége és a támogatás kedvezményezettjét/üzemeltetőjét érintő kockázatok ellensúlyozása. A hatóságok azonban nem kapnak pénzügyi jutalmat, hanem minden egyes új kiépítési szakaszban magasabb finanszírozási kérelemmel kell szembenézniük, ami a tervezettnél magasabb beruházásokhoz vezet.

A modell kiválasztása

A beruházási modell kiválasztása előtt a hatóságok által megválaszolandó kérdések a következők:

• Hogyan hozhatunk létre egy olyan motort, amely az azonnali projekten és a rendelkezésre álló finanszírozáson túl biztosítja a jövőbeli infrastrukturális beruházásokat?
• Van-e előnye a passzív infrastruktúra ellenőrzésének és tulajdonjogának fenntartásában, valamint a kiépítési prioritások meghatározásában?
• Inkább jobb lenne, ha megtartanánk az infrastruktúra tulajdonjogát, de hagynánk, hogy az üzemeltető meghatározza és végrehajtsa a telepítést?
• Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a vertikálisan integrált üzemeltetők (incumbents és mások) bevonása a hálózat korszerűsítésére vagy bővítésére?
• Van-e lehetőségünk a helyi alulról építkező polgári kezdeményezések támogatására is?
• Tekintettel a helyi társadalmi-gazdasági feltételekre, milyen szintű versenyre van szükség a magas színvonalú és megfizethető szolgáltatások elterjedésének elősegítéséhez?

További részletekért lásd a Szélessávú Befektetési Útmutatót.